Gondolatok a gerendaházak védelméről II.

"Faanyagot csak gombamentesítő kezelés után szabad beépíteni."
253/1997.(XII.20) Kormányrendelet 53.§(5)

"Az építőiparban minden hiba elnyeri méltó büntetését."
(az "ismeretlen építész" mondása)
"... de a büntetést sosem az kapja, aki a hibát elkövette!"
(az én kiegészítésem)

Bánatos (nem csak fa-) háztulajdonosok gyakran kérdezik: Miért pont én? Miért pont az én házam lett gombás? Tényleg, miért. Miért pont az ő háza, és miért nem a szomszédé?

Azt tudjuk, mindennek van oka, legföljebb nem tudjuk mindennek az okát. Vizsgáljuk meg ezért a gombásodás lehetséges okait.
Egy gombafertőzés kialakulásához elsősorban gomba spórára van szükség, ami fölös mennyiségben mindig mindenütt található.
Természetesen ebből nem lesz mindig mindenütt gombafertőzés, de ahol "szerencsésen" alakulnak a körülmények, vagyis a gombaspóra körül a fa nedvességtartalma 20-22%, a hőmérséklet 18-20 °C, a kémhatás enyhén savanyú, ott bizony kicsírázik, és utána nincs megállás. Számunkra azok a legveszélyesebb gombafajok, amelyek életfolyamataikkal megteremtik maguknak a kedvező életkörülményeket. Így azután, ha számukra kellemetlenné is válnak külső viszonyok (pl. a szerkezet később kiszárad), zavartalanul tovább élnek és bontják a faanyagot.

A fenyő lemezestapló termőtestét csak ritkán látni, de ha igen, akkor szép sorban, a fa hosszanti repedésein, kis bolyhos csomókban. Micéliumai a fa belsejében élnek, a faanyagot lassan "csővé" alakítják.

A házi kéreggomba az időjárás melegedése miatt egyre elterjedtebb. Vízigényes, ezért többnyire csöpögő radiátorok, vízcsapok alatt, rosszul szigetelt falak menti faanyagban lakik, de ázó padlásterekben is gyakori vendég. Működése következtében a faanyag kézzel morzsolhatóvá válik. Korhasztása a házigombáéval vetekszik. Behatol a téglafalba is, majd onnan visszanőve fertőzi az időközben újonnan beépített faanyagot.

Nevével ellentétben a pincegomba nemcsak pincékben lakik, hanem minden nedvesedő faanyagban megtalálható. Micéliumai jellegzetesen, legyező alakban terjednek. Különösen veszélyes, mert saját korhasztása mellett előkészíti a terepet a könnyező házigomba számára.

Épületeink legveszedelmesebb kártevője a könnyező házigomba. Mindent elpusztít, ami cellulózt tartalmaz. Fát, papírt, cellulóz tartalmú textilt, szigetelőanyagot stb. Micéliumai könnyedén áttörnek a tégla, kő, vagy betonfalon. Akár 6-8 méteres távolságban is megtalálja és elpusztítja a faanyagot.

A faházak védelméről gondolkodva, előző cikkünkben megállapítottuk, hogy milyen fontos a faszerkezetek szárazon tartása, amelyben a tervezőnek, a kivitelezőnek és az üzemeltetőnek egyaránt van feladata.
Most a faanyag kémiai védelmével foglalkozunk.

A kémiai védelem során a faanyagra, vagy a faanyagba olyan védőszereket juttatunk, amelyek megakadályozzák a káros élőlények megtelepedését (megelőző védelem), esetleg a már megtelepedett káros élőlényeket elpusztítják (megszüntető védelem).
A munka elvégzésénél nagyon fontos szempontokat kell összehangolni. A védelemnek először is el kell érnie a fenti célokat, de úgy, hogy ne veszélyeztesse se a környezetet, se a dolgozók, se a bent lakók egészségét. Meg kell felelnie esztétikai követelményeknek, összeférhetőnek kell lenni más felületkezelő anyagokkal stb.
Nagyon fontos tehát egyrészt a megfelelő védőszer kiválasztása, másrészt az előírt technológia szigorú betartása.
A megszüntető védelmet jobb profikra bízni. A gyártó és a kivitelező feladata a megelőző faanyagvédelem, de egy rövid cikknek csak figyelem felhívó szerepe lehet.

Részletes felvilágosítást szaktanácsadó szolgálatunk ad a mindenhonnan helyi tarifával hívható kék számról: 06-40 200-301.

Állandó probléma a kékülés, a fülledés. Gombafertőzés okozza, amely a kivágott fa bütüjének-, vagy a kéreg sérüléseinek irányából terjed el a fatestben. Nem változtatja meg a faanyag műszaki tulajdonságait, de súlyos esztétikai hibát jelent, és előkészíti a "terepet" komolyabb farontó gombák számára.
Átmeneti, 7-8 hónapra szóló védettséget érhetünk el ellene, fenyő- és lágylombos faanyagnál a SINESTO B nevű faanyagvédőszerrel. Keménylombos (különösen fehér és gőzölt bükk) faanyag védelmére kiváló a WOLSIN FL 35.

A faházak alsó egy, vagy legföljebb két gerendasorát (ami a szigetelésen fekszik) célszerű nyomás alatt védőkezelt anyagból készíteni. Az épület használóját sok kellemetlenségtől óvhatjuk meg, mert minden későbbi nedvesség ezeket az elemeket éri és emiatt itt a legnagyobb a gombafertőzés veszélye.
Lakóház építésére szolgáló faanyag védelmére olyan céget válasszunk, ahol a telítéshez WOLMANIT CX-S, vagy WOLMANIT CX-10 védőszert alkalmaznak, mert a különböző ellenőrző szervek, (pl. a Német Munkabiztonsági Hivatal), ezek hatóanyagát javasolják a régebbi, veszélyes krómszármazékok helyett.

A faházak többi szerkezeti elemét már nem szükséges nyomás alatt védőkezelni, de az áztatásos faanyagvédelem több mint ajánlott. Lehetőleg olyan vizes bázisú védőszert válasszunk, amely kémiailag kötődik a fa cellulóz rostjaihoz, onnan nehezen mosható ki és adott esetben összefér a későbbi felületkezelő anyagokkal. Az áztatásos védőkezelés különösen fontos a szendvics szerkezetű házak "örökre" eltakarásra kerülő tartóelemeinél.
Amennyiben a faanyag kezelésénél megengedett a zöldeskék, vagy barnásvörös szín, ajánlott védőszer a WOLMANIT QB-1. Ha későbbi színezés miatt a kezelésnek nem szabad látszania, akkor eredményesen használható a BIONATUR SZÍNTELEN faanyagvédőszer. (Kémiai vizsgálattal a színtelen védőszer jelenléte is kimutatható!)

A faanyag áztatását nem mindig sikerül megszervezni. Ilyen esetben jobb híján, a helyszínen kell elvégezni a védőkezelést. Ez történhet mobil zárt rendszerű permetezővel, mázolással, vagy teddy-hengerrel. Ekkor olyan védőszert választunk, amely kis mennyiség felhordása esetén is megfelelő szintű védelmet biztosít. Ilyen a BIONATUR SZÍNTELEN, vagy a sokféle színben kapható BIONATUR COLOR. Igen jó védőszer továbbá a DIFFUSIT S, amely szintén lehet színtelen, vagy színezett.

Amennyiben előre védett faanyagból készül a ház, az utólagos védelem akkor sem mellőzhető! Összeszerelés előtt, a munka során levágott, lefaragott felületeket védőszerrel alaposan le kell mázolni. Az egész védelmet, és az addig ráfordított költséget veszélyeztethetjük, ha ezt a lépést kihagyjuk. Pedig ez gyakran előfordul...

Egyes kivitelezők rutin mondatokat fejlesztettek ki erre a célra: például, hogy "nincs benne, a vállalási árban" meg, hogy "régen se csinálták". A legrosszabb szöveg az, hogy "majd ha készen lesz, akkor lefújjuk". Ekkor ugyanis felszámolják a költségeket, de a munka még akkor is csak félmunka lenne, ha rendesen elvégeznék, amiről persze szó sincs.

A ház nem barackfa, hogy oda permetezzünk, ahova látunk!

A legfontosabb a védelemben az, ami nem látható, és ha jól végeztük a munkát, akkor később sem fogjuk látni, mert nem kell kibontani...
Ezeket a szövegeket tehát nem kell komolyan venni, hanem kőkeményen meg kell követelni a faanyag korrekt védelmét.